Hát igen...a szeretet lehet, hogy örökké él bennünk, csak a célszemély változik. Mondjuk ez csekély vigasz, akit elhagynak, esetleg a "cserben hagyásos gázolás" alanya. Tele voltam illúzióval, meg hittel, rajongással. Ma már azt gondolom, hogy mégis az lett volna a helyes, ha jó kis taktikásan visszafogom magam. Akkor ugyan kevésbé szárnyalok, de kevésbé fogok pofára is esni, vagyis kisebb magaslatokból. Más a földszinti ablakba felmászni és onnan ugrani, mint a tizedikre és onnan földet érni. Minek másztam? Lehet nem is hivogattak, vagy csak "játszásiból" vagy én láttam rosszul, éreztem rosszul. A múltat valakitől is számonkérni nem lehet, sokszor bűn is. Na, indulok a kisfiammal Pécsre, az új doktorunkhoz. Nem kérem, hogy gondoljatok ránk, vagy szorítsatok értünk. Aki velem van, az kérés nélkül is megteszi, aki meg nincs, az meg ne tegye látszatból, "virtuális közelségből", vagy "virtuális együttérzésből". Köszönöm. Jó kis "virtuális összeborulásokat" kívánok, és a földszintnél ne másszatok magasabbra még akkor sem, ha egy virtuális kar hivogat is a magasból!