Az uro vagy uru indiánok a tó maguk által létesített lebegő szigetein élnek. Róluk már a 16. sz.-i spanyol forrásokban is említést tesznek. A ma mintegy 1500 főt számláló, saját nyelvvel rendelkező népcsoport kb. 40 totora szigeten él a tó közepén. A totora sás féle, ami valódi élet lehetőséget teremt számukra. A kivágott totorakötegekből készülnek a lakószigetek. Messziről, a víz felszinén megmaradó lebegő gyökereket hoznak, amit a víz alatt egymáshoz csomóznak kötelekkel, náddal. Az uró indiánoknak is hatalmas tüdejük van - alkalmazkodni kényszerült szervezetük - hisz maga a tó is 3800 m magasan terül el a tengerszint felett. Ennek következtében igen hosszú ideig képesek erre a víz alatti munkára is. A gyökerekre helyezik a totorát több rétegben. Állagát állandóan ellenőrzik,  s ha az megtelik vízzel, vagy elrohad, akkor újabb kötegre cserélik. A sziget magasságát is folyamatosan ellenőrzik egy hosszú rúddal, valamint a tó mélységét, nehogy megsüllyedjenek. Általában 17 évente kell teljesen új szigetet építeniük, a felső nádat havonta újra cserélik. A szigeten álló házak szintén totorából készülnek, sőt csónakjaik is, de fogyasztják a totora friss hajtásait is. A totora növényt azonban az tette híressé, hogy Heyedal ebből építette legendás Kon-Tiki hajóját, amellyel 4300 tengeri mérföldet tett meg Peruból Polinéziába, hogy az ősi peru és távoli vidékek közötti tengeri kapcsolatok létezését bizonyítsa. Az urók halászattal foglalkoznak, de a házak közötti parcellákon még burgonyát is termesztenek. Sőt tyúkokat is tartanak. A maguk által készített ajándékokat a szárazföldön eladják és a bevételt meghatározott rendszer alapján egymás között elosztják, vagyis egy-egy sziget nem tartja meg magának a z összeget. A szigeteken már néhol iskola és óvoda is működik, sőt megjelent a napelem használata is. A házakban néhol televiziót is láttunk. Az orvosi ellátásáért a szárazföldre hajóznak. Az átlagos életkoruk nagyon alacsony, az állandó nedves környezet miatt az izületi és más betegségek száma igen magas.. A fiatalok közül már középiskolába, egyetemre is kikerültek a szigetről. Akik elmentek, lakni nem tértek vissza, a szárazföldről segítik a családtagjaikat.

A sziget legfontosabb szabálya közé tartozik, hogy veszekedni egymással nem lehet! Aki nem tud beilleszkedni a közösségbe, annak házának területét egy hatalmas fűrésszel kivágják és úszhat amerre lát! Rövid idő alatt megtapasztalja az egyedüllét nehézségeit és amikor egy másik szigethez csapódik, akkor már talán betartja az együttélés szabályait. Az uró indiánok segítik egymást. A magányosan lebegő szigetet és lakóit  próbaként odakötözik magukhoz, de ha ismételten vita támad, akkor ismételten jön a fűrész! Ha semelyik szigetnél nem tud megállapodni, végül a szárazföldön fog kikötni, amit a végső büntetésként élnek meg. 

 Forrás: Peru - Dekameron útikönyvek ... és persze a saját élmények :)