falusjuli -- roberta
Oldal ajánló
 
A zene kell...
 
Kedvencek
 
Hegedűs Zsolt:
 
Fruzsina
 
:
 
Levelet ide írhatsz nekem!
 
.
 
találkozások:
 
*AZ ELMÚLÁSRÓL

 

A szegedi úszóházi ismerősök találkozót szerveztek Budán. Ott volt Öcsi, Janina első szerelme, akibe tízévesen beleszeretett, de a fiú észre sem vette, amíg nem nőtt egy kicsit. Mikor 14 volt, és Öcsi 16, nyáron együtt jártak legalább két hetet. Utána gimiben ismétlődött ez, meg egyetemistaként is. Mindig összekeveredtek. Öt éve épp Öcsi is egyedül volt...

- Összeházasodtatok?

- Hogyne, már 16 évesen az úszóházon, egy nyár végi csoportos esküvőn, papír is van róla. Tudod, ez a kapcsolat nincs rossz dolgokkal megterhelve. Amikor az ember túl van egy házasságon, már sokkal toleránsabb, mást vár, és van mire emlékezni is. Ennek így kellett lennie.

Az elmúláshoz...

Ha ősszel jössz festett levelekkel várlak 
vadgesztenyével tömöm meg a zsebed
sárpocsolyákba kavicsot dobálunk
......
de nem szólunk arról, velünk mi lehet

Ha ősszel jönnél, a nyárról beszélnénk
- miközben sálad nyakadba tekerem -
és arról is milyen messze még a tél
......
de arról nem, hogy nehéz lett nélküled

Ha majd eljössz, nyugalmas csenddel várlak
egy padon ülve ... még az is meglehet
festett levelek vezetnek hozzám

......eljössz, most már örökkön úgy hiszem

Az utolsó még kijár… /Bátorító egy gyávának/

Nem segítlek már
zárd be egyedül azt az utolsó ablakot
(fájna? ne higgyem)

kezed közül gördüljenek a mozdulatok
én ˝belehalnék˝
(de magamról már nem mesélek - süketek a fülek)
elfordulok majd
(hátamon a múltból is átcipelt rémület)
nem segítlek már
írd meg sötétben azt az utolsó levelet
és ha mégis… ÉN
tartsd titkod
magadba mormold el a nevemet

**************

Integető

Azt hittem, majd velünk úgy lesz
szépen megöregszünk együtt
nem látlak csak néha… mégis
együtt sírva is nevetünk

Azt hittem velünk ez úgy lesz
már a reggelben hiányzom
egy veled-álmom felébreszt
vagy egy dallam hozzám táncol

És azt hittem, hogy majd lesz úgy
elcsavargunk mi is ketten
igérjük egymásnak a fényt
igérjük a lehetetlent

Elhittem, hogy velünk úgy lesz
amit kimondunk az úgy lesz
örökre majd lesz az éppúgy
ha messze is,… de mi ketten

Azt hittük,… de velünk így lett…
csak egy integető lettem
- így alakult… rég tudjuk -
nélkülem öregszik 
éjjeled
nappalod
és a reggel

*****************************

 

 

Temeted a szerelmet ezredszer, és ruhád fénylik, mint fekete madár 

Megtörtént...

Merek már nem félni
pedig itt vagy közel 
hisz már semmi a köz-
öm hozzád - semmi sem
félelem sincs, köz se
se csikorgó magány… 
ma reggel eltemettem
fájdalom nélkül… talán

 **********************************

Roberta 50. beküldése

gyomortáj környéki az érzés
egy szorongató bizsergés
V. pár hete erről intve beszélt
felejtésnek hívta…
ő is átélte
nem volt kérdés

mindenkinek van egy fontos
a MINDEN, miről hiszi nem időleges
aztán csak sorakoznak az érvek
és az elhadartak kifogások…
tudod mit?
meg is értelek

régen érzem nem vagy itt
a lelked vagy mid máshol jár
nem talál hozzád versem szavam
felejtés ez és virágzó, mint
a bánatvirág

cserépbeteszem és őrizem
- milyen avitt ez a gondolat!
de elszállt minden illúzió
mim legyen majd tőled?
már csak ez maradt

pedig néha rámköszönsz
az ajtót kopogás nélkül nyitod
hiszed nekem elég ennyi is
de én tudom kevés vagyok,
magam előtt ez már nem titok

 

**********************************

Haiku-próbák- Próba-haikuk

megnyugtatóan
a búcsúzást kellene
örökbeadni

***

elfelejtelek
és holnap kipróbálom
súlytalanságom

***

levegőt veszek
meg-fulladok veled… meg…-
halok nélküled

 ****************************

Játsz/ma

 

Már csak nézem, hogy szeretnek
a szavak egymásra nevetnek
rímeket gurítanak egymásnak
kéz a kéznek támasz
hatost dobtál, most te nyertél
indulj, nála vár egy kevés
ölelés... sárga irigy vagyok
szerelemtől összerogyok
dobókockán a kéz pihen
játék volt, nem történt semmi sem
nevetséges kis szivem
játékból sem történt semmi sem

*******************

"Hát igen, a "te fájsz" ellen hiába jön az orvos, én is inkább az öngyógyítással próbálkozom inkább, de az is eredménytelen. Talán egy szakember ért a fájdalom megszüntetéséhez/csillapításához, úgy hívják a fickót: Idő." A.

 **************************************

Ha én húsz lennék…

Ha én húsz lennék, te meg mondjuk huszonegy
járnánk, kéz a kézben, másképp nem lehet,
megélnénk együtt öt hetet vagy hónapot
és várnának bújós éjjelek, nappalok.

Mondjuk huszonegy lennél, én meg éppen húsz,
elhinnénk azt, mögöttünk minden rossz kimúlt,
csak jó jöhet, közös a reggel ezután,
minden és ami nem… holnap az is hozzád köt már.

Ha én húsz lennék, te meg éppen huszonegy,
eljátszanánk milyen is lenne nélküled
az élet, hisz hetven év előttünk állna,
de nevetnénk, az nem lehet, hogy te vagy én másra…!

Huszonegy lennél én meg húsz éves gyerek,
és megéltünk öt hónapot vagy tán hetet,
de eltörne valami egy esős reggelen,
ragasztanánk, mert hinnénk, nekünk még lehet

És biztos sokat is sírnék, hogy még maradj,
maradnál is, de nem lenne mi hazahajt,
ez rég nem az a város és nem az hely,
nem az a lakás amiben maradnod kell.

Ha újra húsz lennék, te mondjuk huszonegy,
találkoznánk, majd búcsúznánk egy reggelen,
magunkba zárnánk öt hetet, vagy hónapot.
… de nem így történt nincsenek csak sóhajok

mosolyok, mosolyok, meg neked írt verssorok,
kitakart álmok, és újra dúdolt dalok,
nem vagyok rég húsz és te nem vagy huszonegy,
mégis jó, hogy álmodhattam ezt veled,
még ha nem is volt közös, és nem is lesz ilyen…
de, ha újra húsz leszek, te meg huszonegy…
lesz ilyen, lesz ilyen, akkor majd lesz ilyen…

Tíz nap múlva...

Mikor veszed észre: elvesztettél?
hogy magadban, nélkülem lépsz tovább ?
tíz nap múlva? megállsz, hátranézel
eszedbe jut,
valaki itt volt rajtad kívül, talán 

Tegnap álmod is volt, rólam is szólt
bennem még zörög az a vacak
te még nem is tudod, elvesztettél
tán eltöprengsz
és majd kiderül - kincs voltam vagy kacat

ma még, s egy hétig nem hiányzom
eszedbe se jut mennyire vártál
de tíz nap múlva töprengsz a sarkon
legyintesz
gallér felhúzva...és majd hajt valami tovább

Persze szeretném ha úgy sajogna
Tiz nap múlva épp úgy, mint ma az enyém

De egy elvesztettnek nem jár ilyen kérés
Na menj,
amit én adtam, belátom, napok múlva is kevés

*******************************************

Ma miért is szeretlek?…

az okokat is össze kellene söpörni
- mint morzsát az asztalon-
ma miért is szeretlek


majd morzsazsúrt játszanék
van emlékből választék
- hagynám a selejt mind hadd essen csak a földre!

persze elhinném igazak
az érvek feléd hajtanak
-de nézd,… alig van a terítőn… már csak… két darab?!

ám maradt kettő! ez mégiscsak jó jel lehet!
higgyek? hisz hittem már eleget…
… ma nem tudom miért is szeretlek
inkább maradékaim is visszaadom mind neked

éhesen, de szabadon
magamba kapaszkodom

 

 

**************************************************************

Mit hagytam ott...?

 

Vajon megtudom-e valaha
mit hagytam ott benned?
talán a tekintetem lett részed -
egy pamlagon kiterítve heverve,
vagy az a rövid, éppencsak séta,
embereket kikerülő,
álombeli, képzeletbeli préda… 

bújtatni való emlék ez is, az is,
s merre a kifelé visz, kezed ma arra int,
kiparancsolt minden, mi rólam szólt,
igen, megyek, megyek már!
csak keresem a hátsó ajtót.

Azt hiszem majd egyszer megtudom,
mit hagytam ott benned,
most még nem súg senki -
lecsukódnak, pillognak a szemek,
de lesz majd egy hang, ami az igazat
mondja ki, - kivárom
könnyeső permetez
volt néhány nap, - tényleg?
vagy hogy léteztél
az csak egy……?

 

Megjegyzés: mindenkinek, akit szerelemmel szerettem…

*********************************************

...ujjam végivel....

 

már csak ujjam végivel érintem a semmit
vagy az álmot inkább mibe bugyoláltalak
érezted féltettelek, mikor te voltál a csillagos ég is
és a tenger vagy hullámcsepp később meg egy
megmarkolt homokszem mit átszűrtem kagylókon
hajnalban és egy álmatlan éjszakán nihilt töltve, csendet
közhelyeket rajzolva-írva hóba, homokba, falra
homokba, hóba, közhelyeket melegben megfagyva falra

már csak ujjam végivel érintem a semmit
az éteren át érzem a végresóhajod:
boldog vagy, mert tudod
már csak ujjam végivel…

/
türelmes voltál kedvesem
kivártad míg meghalt a szerelem
/

boldog vagy? mert tudod?
már csak ujjam végivel…?

 ********************************

Lassan tanulom...

Tegnap még a széllel is üzentél nekem
Napcsillag, földfelhő, ÓceánHold

felettem/alattam/szeretkezett mögöttem

ma másnak beszélsz  sokat
kígyóként hozzásimogatod magad
hergeled és visszhangzol
felé süt vágyad a túlpartról

lassan tanulom elviselni
a senkid, a semmi vagyok
csak  messziről nézem
különös férfijátékod

/"Megőrülök! Üldöz engem egy nő!" - soha többet nem akarom hallani ezt a mondatot, senkitől./

*****************************

Elméláztam

Az Akropolis tövében ülök
és Riona énekét hallgatom,
a lábam előtt minden ott hever,
mit évek óta máshol kutatok.

Hinnéd-e milyen különös ott a fény?
legyen éjszaka, vagy vakítson dél!
Alattam plákai tavernák nyüzsgése...!
Nézd, Pireuszból egy hajó útra kél!

Morgod, hogy akárhol is ülhetnék,
csak képzelnem kell, hol itt, hol ott vagyok
úgyis egyedül utazom, sose veled,
nem nálad, a lelkemben van minden vagyonom.


De itt mennek a hajók, úszik a csónak!
Viszik, ami történt, megtörténhetett!...
A múltamat, mint narancsgerezdeket
szétszedem, de - ne félj! - nem nyújtom át jajként neked.

Előttem a bőrönd, szalvétában szendvics,
Riona, még a te éneked hallgatom!
Őrzöm a dallamot, titkod, mesédet
és valamit még, amit már régóta tudok.

Az Akropolishoz nem ér fel csak a bátor,
ott egyedül vagy a mindenséggel, csak magad,
nem bújhatsz el a nap tüzétől, nézned kell,
mit a sors, az istenek és Zeusz -míg itt vagy- utadul ad.

**********************************************

Sosem látott Mamikám...

Csak a nevedet tudom, Erzsébet. A mamikám lehettél volna, de nem
várhattál meg.


Mamikám!

Sosem láttalak, fénykép sem maradt rólad. Csak azt tudtam, hogy aki
nekem a világon a legfontosabb volt, annak te voltál a MINDEN. Csak a
nevedet tudom, Erzsébet. A mamikám lehettél volna, de nem várhattál
meg.
Ha kérdeztem rólad ötévesen, a nagypapa mindig elfordult, vagy egy
újság mögé temetkezett. Apu se mesélt rólad, és a neved kiejteni egy
idő után nem lehetett. Kitaláltam hát magamnak egy mesét rólad,
láttam egy ősz hajú, barna szemű gyönyörűséget, akinek a kezei
olyan, de olyan szépek. Aki értem jön az oviba, és Karácsonykor
kalácsot süt, a játszón félve elnézni, ahogy a Julcsikája repül egy
hintán, és a hangod féltőn remeg. Elképzeltem, hogy a padon ülve
kötögetsz, és méregeted a fiúkat, ha valaki majd egyszer úgy közeleg.
És száz gyertyát is elfújunk majd a tortán, apu meg könnyes szemmel
mindkettőnket megölel.
Tiz éves lehettem, amikor Potyi bácsiéktól elhoztuk azt a hatalmas
nagy zongorát. Óriási szervezéssel, hatalmas komplikációk után került
le a hangszer a harmadik emeletről, majd a teherautóra míg a házunk
előtt megállt. Vagy négy rakodómunkás hozta fel a meredek kerti úton.
Apu ezekkel az előkészületekkel nem foglalkozott, bőszen verte az
írógép billenytűit. Ma azt gondolom talán papír sem volt a gépben, csak
a kattogással szerette volna kívül tartani a zajokat. Elűzni az
emlékeket.
A zongoratanárnőm, dr. Fleischmann Mártonné lett, Franciska néni.
Szerettem kezdetben hozzájárni, különös illatok keringtek, a múlt
megült a szobában a bútoron, és a sok hangszeren. Meg odajárt Dani
is, ez fontos körülmény volt egészen addig, míg meg nem tudtam, hogy
természetesen nem engem, hanem mást szeret. Otthon nehezen ment
a gyakorlás, inkább csavarogtam, vagy Pamaccsal, a kutyánkkal
játszottam. De hetente azért legalább négyszer klimpiroztam Bartókot,
Kodályt, majdnem-FürElise-t, gyermekdalocskákat és Saját
Szerzeményeket. Apu csak annyit kér, ha ˝rám jön az öt perc˝, akkor a
nagy szárnyas ajtókat, mind a hármat, ami az ő szobájától elválaszt,
erősen zárjam be. ˝Annyira rossz?˝ kérdeztem egyszer, mire ő:
˝Iszonyú!˝. Az ajtók tehát mindig zárva voltak. Egyszer azonban nem.
A zongora mögül ráláttam az íróasztalára. Karjára hajtva fejét sírt.
Berohantam hozzá, majd ő zavartan csak annyit mondott: semmi baj,
majd elmúlik, semmi baj. Kiküldött volna, de én maradtam. Először
mesélt rólad, Mamikám. Elvarázsolt akkor is a történeteivel, elmondta,
hogy te zongoraművész voltál, legalábbis az ő szemében. Hogy milyen
gyönyörűen játszottál, és amióta megtudta ezt a zongoravásárlási
mizériát abban reménykedett, hogy hátha ez a kishülye megismétli azt,
amit már régen elfeledett. Talán még egy fél évig próbálkoztunk
mindannyian, hátha megy ez majd nekem, de miután reménytelennek
talált dr. Fleischmann Mártonné, Franciska néni is...- akinek az óráiról
egyre gyakrabban ellógtam -, eladtuk a zongorát. Örömujjongás volt a
Csalán utcai házban, amikor kigördült a kanyarban a teherautó. A sofőr
mellett egy apuka és kilenc éves kislánya ültek, boldog, reményteli
mosollyal az arcukon. ˝Legyen nekik nagyobb szerencséjük, na meg
tehetségük, ja és türelmük!˝ - ez volt apu búcsúmondata.

Valamikor a hetvenes évek legvégén a postás különös borítékot
hozott. Apu idegesen bontogatta, aztán mély hallgatásba burkolózott.
Napok múlva lehetett csak kérdezni arról, ami történt. Hír jött rólad
mamikám. Azt írták, hogy a táborban elszenvedett kínokért,
szenvedéseidért pénzt kapunk, amolyan kielégítés címén. Apu nagyon
nagyon apró darabokra tépte szét a levelet, döbbent csend ült a
szobára. ˝Ezt nem lehet! Ilyet nem lehet!˝ Aztán mesélt rólad
Mamikám kicsit többet. Elmesélte, hogy a lágert túlélted, a haza
érkezésedről is kaptak üzenetet. A papával indultak a pályaudvarra,
ünnepre, életük legnagyobb ünnepére készültek azon a napon.
Aztán a többit már másoktól tudom, reménykedem csak hogy pontos a
történet, hisz nincs már senki aki mesélhetne rólad. Elindultak a
vagonok, hosszú volt az út visszafelé, tömegben, bűzben, nyomorban
tapadtatok egymáshoz. Az egyik állomáson hosszabban időzött a
vonat. Legyengülten, lekileg-testileg megtörve vártátok az indulást, a
hazaérkezést. Aztán szembejött egy másik szerelvény. Az ablakokból
katonák élelmiszert dobtak át hozzátok. Zsírszalonát ettél... Mire a
vagon befutott a pesti pályaudvarra, már nem éltél. Apu és nagypapa
csak várt, várt, mindketten egy életen át vártak rád.
És most én várok rád, én a néni korú kisunokád. Sokszor álmodom
pályaudvarokról, várásról, integetésről, ölelésről, valakiről, aki
pontosan az aki, nem csak annak látszik. Akitől az én apukám tanulta a
világot, aki az én apukámat látta először elindulni, aki olyan büszke lett
volna a kisfiára, az én apukámra.
Nincs egy fénykép sem. A fájdalom mindent elpusztított, de én ma
emlékezem rád. Rád, sosem látott nagyikám! Hiányzol, a gépemen míg
írok, most is zongora szól. Látod, erre is taníthatnád az unokád, és
biztos, egyszercsak menne majd az a fránya ˝Gyermekdalocska˝is, ha
te mutatod. Taníthatnál bármit, az életet, mesélhetnél apuról,
mindenről. Mamikám, ötvenévesen is gyerek vagyok és egyedül
vagyok.

Csak a nevedet tudom, Erzsébet. A mamikám lehettél volna, de nem
várhattál meg. Csak emlékezni tudok, már azt is csak én tudok.

***********************************************


Szép? Új? Világ? Emelt díjjal, akciósan! Érzésekre fogékonyan!

/Elképzelt telefonüzenetem egy véget nem érő, magányos séta után, egy kiskocsmában, valahol a világ végén/


Pitty, pitty, pitty, stb…


Önnek egy, azaz egy új szolgáltatói hangüzenete érkezett!
A rögzítés időpontja 25 óra 0 perc 0 másodperc!

Az üzenet témája:

Ön feleslegessé vált.

Az üzenet szövege:

Az Ön által keresett és barátként - a fogalom definiálásán jelenleg is dolgozunk! - megjelölt előfizetőnktől értesültünk, hogy lelki - def. alatt - egyensúlya stabil, közérzete remek, sokkal jobban van! Élete rendeződött, megtalálta a leki harmóniáját - def. alatt - így a jövőben az Önök között meglévő viszonyt nem kivánja fenntartani. Feleslegesnek véli már az Ön jelenlétét, élete bármely területéről legyen is szó. Ön leszolgálta idejét, így már értelemszerűen nincs szükség a személyére. Ügyfelünk csak önmagára figyel, hogy még jobban legyen! "Szeretni magam, senki se számít, aki mást mond, az csak ámít" - ez az új arc poézise. Ennek mindannyian örülünk!
Ön feleslegessé vált.
Hívásainál ezentúl ügyfelünk nem kíván telefonközelben tartózkodni!
A hivott fél az Ön számára már nem hozzáférhető!
Nyomatékosan kérjük, a számot ne tárcsázza újra!
Köszönjük, hogy eddig is igénybevette szolgáltatásainkat!
Erre a jövőben ezen a számon nem tartanak igényt!
Postaládája is ezért üres, csodálkozásra tehát semmi ok!

Közlemény:
Szolgáltató központunk és rendkivül sikeres menedzsmentünk
nevében köszöntjük Önt! Önt köszöntjük! Üzenete elolvasása után ne
feledje megnézni emelt dijas, de akciós legújabb szolgáltatásainkat!
Felhivjuk figyelmét, hogy készülékeink visszhangositás gátlóval
ellátottak! Ezáltal nem közvetithetünk viszontszeretetet, viszontfigyelmet,
igy kérjük mondjon is le ezirányú, nevetséges igényeiről! Teamünk számára
értelmezhetetlenek a felsorolt kifejezések, mint ahogyan a "kiállás",
a "felvállalás" fogalmak is.
Napi kérdésünk viszont talán segít a lelki egyensúly – def. alatt - megtalálásában, ha Ön az Ikrek csillagjegyben született. Kérjük mosolyogva megválaszolni az alábbi kérdést:
Hogy érzi magát?
- jól: 2-es gomb,
- nem jól: 4-es gomb.
A válaszadók között nyári sztárokkal ellátott háttérképeket sorsolunk ki, emelt dijast, akcióst!
Mottónk: kösse le magát velünk!
Nálunk mindig fontos lesz!
Mi figyelünk Önre, számitunk az Ön véleményére, gondoskodunk kényelméről,
velünk soha sem lesz magányos!
Csak minket töltsön és csak nálunk költsön!
Az értelmezhetetlen és avitt fogalmakat iktassa ki életéből, bennünket szeressen polifonikust is fizessen, és akkor Önt fogjuk szeretni mi is!

Arc poézisünk:
emelt dijjal, akciósan,
érzésekre fogékonyan!


************************************************

Harmichét évvel az első szeretkezés után

/ Vali vallomása, önanalizis/…


Alattam nem volt fehér lepedő, amikor gyerekként szeretkezni kellett négy fiúval a mocskos avaron. Ez is emléknyom már, de mégis bűzös és még ma is hánynivaló hatalom. Ok, mert nem önszántamból tettem azt sem, mint sok mást később, mi következett múltamból. Tény, hogy a legérdektelenebb lettem utcán, téren, kisfiúk szemében, összegezd: mindenhol. Megbélyegeztek, nemtelen voltam, arcomon nem volt ott sose a jel: vonzalom. Ösztönös ravaszság nélkül nőként mit érek? Megtanultam hát csinálni, persze csak azt hittem, én barom. Míg a sikoltás kéjként ömlött szét másban, bennem ez idézett erdőben felhörgő borzalmakat. Minden moziból kimenekültem ki akar nézni mindig élv-halottakat? Aztán jöttek az évek, találkozások, reggel utánuk kapartam el a reményt. Azt hittem megélem egyszer én is, érzem a flörtöt, csiklandozó szavakat, csalogat a kéj. Hát ennyi a semmi, csak mindig próbálkozom, hogy értsem a nőségemet és önmagamat. Magyarázom az igenem és a másik nemet, hátha nem kell majd félni az október huszadikai dátumokat. Bárgyúként hittem egyszer vagy húsz éve, hogy leraktam, nem cipelem a múltamat.
De semmi a semmi. Igy is lehet élni. Örökké vadászni, mint kúszó felhőket, az álmokat.

**********************************************

egy búcsúzónak

Összefogta nyári nagykabátját
fázósan tekeredett az a sál
fizetett még néhány jó "háesszel"
indult, hisz az a hely neki bezárt.

Hajlott testében éles fájdalmak
szűköl, mint kivert kutya a lélek
viszi magával a hitt szerelmet
nincs erő már, mitől visszanézhet

Hitt szerelem mi tegnap még csalta
simogatták a rég vágyott szavak
vélte csak őhozzá találnak el
mást igy egy szó biztos nem látogat

Temetetlen még meztelen lelke
versek, amik imádják a kedvest
integetünk az átutazónak
egy közülünk,… fájdalommal elment.

Mert sebeket kaphat lélek és szív
hullámok sodornak ide és el
a verssorokban angyal látogat
vagy szirén álszerelmet énekel

Aztán pereg az idő, az óra
és szivben dörömböl a valóság
valami történt, talán csak álom?
Hozott hiányok - a csalós kórság

Fonódnak egymásba már a szavak
vendég jött, a szeretet hivogat
csak a szó, jaj, vigyázz jól a szóra!
tengerként hív, tengerként riogat.

.
.
.

Hajlott testében tompul a fájdalom
csavarog - kivert kutya a lélek
viszi magával a rég hitt szerelmet
emlékké csitul majd és visszanézhet.

**********************************************

 

Összesöpört dolgaim


Most összesöpröm azt, miről hiába szólt az életem
nagy kupac lesz, és a lapátra fel se fér majd, azt hiszem
lesz közötte egy csikk, aminek végét adtad már nekem
meg egy hagymafej, mit találtam akkor reggel, kész röhej
a kupacban lenne még az a sárga-pirosló levél
a házad előtt találtam pontosan, mikor elmúlt húsz év
és törött ormánnyal az a fátyolos üveg elefánt
amit elküldött Tamás egy vidéki koncert után
meg a jegyzetlap, írások, mire mondták hú, ez remek!
kérdem én, ha "hú", ha "remek", miért szemétben hever
emlékekek masíroznak, támolyognak jók és traumák
miktől ragyogott szemem és szépek visszaragyogtak rám
vagy fordultak messze el, az ígéret persze itt maradt
kupacbavaló illúziók, jó vagy rossz, mindegy kacat
és az elmaradt randevúk, amiket sohasem mondtak le
álltam a Körtéri óránál úgy de sokszor, a fenébe!
a várakozás, mindig csak a "hátha" a "talán" reménye
"igen, megértem, tudom, semmi baj, ennek nincs esélye"
és végül ittmaradtak nekem még a hiába órák
amikor rólad szólt minden, hogy nem csak úgy várok rád
elmaradt levelek, a tiéd se jön már sose, most azt hiszem
nézem a halmomat, miről hiába szólt az életem
találgatom a feleslegeseim nélkül mi lesz velem
kicsit várok, a sarokba söpröm, na jó... holnapig,... őrizem.

****************************************************

Árva... árvát keres

Szobája falán magányos kép,
lelkében lüktet éjszaka a sóhaj,
mászik az a bogár kezén,
egy szót dadog, de visszapattan.

Te világítótoronyban vagy az őr,
lelkedben a hullámverés töröl
minden szerelmet, odabújást,
csak a tengert hagyja, a zúgást.

Én az a karosszék leszek,
régi darab, mi sohasem fecseg
sarokba parancsolt ósdi remek
mindegy is, jó-rossz emlékről mereng.

Csónakba szállsz, mert elég volt!
Hullámok zúgnak utánad,
a parton pihenni sincs időd,
menned kell! nincs De...! vagy Hiába...!

Nyílik az ajtó rányitod,
talpad alatt a padló recseg,
megállsz a magányos kép előtt
félve az árva… árvát keres.

Inged, magányod rám teríted,
bőrruhám issza illatod.
Menj csak, gyorsan öleld meg őt!
Én meg csak elvagyok,
nem zavarok, és hallgatok.

*********************************************

Féltelek. Nem minden az, aminek látszik...

Tegnap nehezen ment a séta. Pedig muszáj, rám parancsoltak, hogy a
levegő, meg a mozgás, stb,... na, jól tudod miről beszélek.

Tenni kell akkor is, ha fáj, ha cseppnyi kedv nincs hozzá. Lassul a lépés, ha szúr
belül valami, talán már éppen szétrág. Mert a figyelem letapad, levegőhöz sem jut a képzelet, és a szűk ketrecben csak előre-hátra mozog a gondolat.
A szemem azonban nem engedi, hogy rám üljön a búsongás. Muszáj látnom felébredt a természet, most éppen a felkelés órája van. Nyílik, zöldell, szerelmes, reményteljes, vigadós köröttem minden ebben a kertben. Szép, és igaz. Itt minden az, aminek látszik. Felnéztem az égre. Gyűlést tartott néhány gomolyag, áttört a fény, talán odaátról valami lámpás fénye. És már megint a szivemben-lelkemben Cohen dallama csendült fel, és Dusán verse: Kell ott fenn egy Ország. Fenn egy Ország? Ország messze, királyával, lányával, csodáival, lámpásaival, angyalkáival. Lesz helyem nekem is ott, lesz, aki vár?
Remélem csak, minden az lesz, aminek innen lentről látszik. Emlékszel Zoránraazon a télen? Egyedül állt a színpadon karácsonykor, az ő Évája már nem lehetett mellette. Minden az volt, aminek látszott. Gyász és végső búcsú több ezer ember gyűrűjében, mégis egyedül.

A kávéházban ilyenkor hétvégén nagy a nyüzsgés, rád is gondoltam, rádgondoltam. Ha belépnél ebben a csepergős tavaszban éppen ide, egy ballonkabátban... de különös is lenne. Ha nem is látnálak, akkor is tudnám, hogy te nyitod az ajtót. Sokszor érezlek ugyanis közel. A hátam is lát, és mintha a tekintetem is elérne hozzád most is. Leülnél mellém, és a zavart első mondatok után azonnal tudnánk, hogy a szemünkben minden az, aminek látszik. Nem vigasztalnálak, őszintén beszélnék. Színes vagy éppen szürke valóságában arról, ami létezik. Nem lenne célzás, nem lenne üzenet. Egyszerű mondatok, neked-nekem szóló szavak járnák rövid útjukat kettőnk között. Minden az lenne, aminek látszik. Nem lenne utalás, nem lenne félmosoly, fél ölelés, félbehagyott gondolat, mert minden az lenne, aminek látszik. És csak neked szólna és csak nekemszólna. Nem ezerszer bejáratott, jól hangzó és jól bevált mondatok, hanem ott megszületettek, csak nekem, csak neked. Minden az lenne, aminek látszik. Ha sok időnk lenne olyan, ami csak a miénk, mondd mit tennénk? Utazzunk vissza és
előre az időbe, gondoljuk azt nem fáj semmi, és sok van még. Na, mesélj, mondd mit tennél? Miért gombolod a kabátod, mitől fázol? Máris menned kell? Mi hajt elfele tőlem máris? Menned kell, a szived hajt, most rossz velem. Aggódsz értem látom a szemeden. Ne ezt érezd, hiszen téged én féltelek. Féltelek, hogyeltévedsz egy tisztáson is, hát még ebben a zűrzavaros érzésben, ami átölel. Megleszel, persze tudom megleszel, hisz erős vagy, megleszel. És érzékeny vaqy, tudom,
megleszel. Mondom, igen, megleszel, nem, nem kérdezem. Nem nézek rád. A kávézó ajtaját becsukod, pereg a könnyem, nem fordulok utánad, úgysem látnálak ezen a sűrű könnyfüggönyön át.

A kocsiban az új CD szól, Macska Pistáé, ez jó név. Ő Cat Stevens!
Holdfényről, meg emlékekről, egy apáról. Egy szál dobgitárral. Zene, olyan, amiben minden az, aminek látszik. Hogy lehet úgy vezetni, hogy a szemedet valami sós lé borítja el, hm? Vezetett már így maga, Cat Stevens úr? Jó, lassabban megyek. Biztos, valami őrangyal vigyáz rám, olyan igazi, tudod olyan,... aki az, aminek látszik. Nem történhet semmi baj, veled sem, velem sem, legalábbis Macska Pistám erről énekel.

Este van már, a kötelező sétának vége lett. Rád gondolok újra és belém villan az érzés, tudod az a féltelek. Hogy úgy jársz, mint én, tudod nemrégen. Féltelek. Csapdáktól, álszeretetektől, kikoldult érzésektől, érted ezt? Amikor majd nem kellesz és kidobnak, eldobnak és te még maradnál, de nem lehet és nem érted, csak azt, hogy nagyon fáj. Elzavarnak, hajítanak majd jó messzire, mint követ a
Dunába. És neked csak fáj, nagyon fáj. Ha már nem kellesz, ha jön más, ha
megérkezik a várva várt és nem érzi az a régi, neked mennyire fáj. Megleszel ugye, ha egyedül leszel?

Féltelek, hogy azt hiszed
minden az, aminek látszik,
és így nem lehet,
élni nem lehet,
ritka hogy van ilyen,
de van ilyen, tudod,
a nem kikényszerített,
a kikoldult szeretet,
az igazi
szeretet.
Amilyen a mienk is még most, míg itt vagyok, az igazi szeretet.
Féltelek.

Vigyázz magadra kedvesem, nem minden az, aminek látszik
ha fáj nagyon, vedd elő ezt, vigasztalóst majd Cat Pista játszik
s ha gomolyagnak a fellegek majd egy résen lámpásom fénye átvilágít
a kertben tudod újra feléled..., kinyílik..., zöldell..., piroslik..., sárgállik...,
virágzik.
A kávézóban majd egy ajtó csapódik, ne nézz hátra, csak a huzat volt,
vagy a képzeleted az, ami a múltba szánkázik.

**************************************************

Hát kösz, éppencsak megvagyok.

Jól bújok el, ugye? senki nem talál
takarnak a sorok, vagy csak egy szó: olyan, mint a "nyár"
Hiszed az örömöm, mikor írom: boldog vagyok!
De te mindig fáradt, és sohasem kutatod

Jól bújok el ugye? Megtanultam már
álarcom sem téped, eljátszom kit vársz
vigadok, nevetek? vagy épp szomorkodom?
időd nincs maradni, engem érezni, rég tudom

Jól bújok el ugye? Nem tudsz rólam semmit
kaptam ezer titkot, ne aggódj! győzöm cipelni
köszönöm megvagyok!… nem is jön több kérdés
ha hiányzom majd egyszer, gondold azt: tévedés

Jól bújok el ugye? Emlékszel majd rám?
tudod, nem arra, mit adtam, hanem csak rám, én rám
tudjuk a választ: nem, s ezen mindkettőnk mosolyog.
látom már menned kell, mit érdekel, hogy én itt motyogok...

Ha eszedbe jutna mégis mikor a sarkon megállsz...
mert vált a lámpa, vagy a rádión babrálsz...:

hát kösz, jól vagyok,
éppencsak megvagyok
tudod egy dalt dúdolok
persze, kösz megvagyok!
Persze, ezt is megszokom,
nyugi, menj csak,
én magammal maradok!
Jól vagyok, persze, jól vagyok!

*************************************************

Majdnem szerető lettem

Majdnem szerető lettem
tudod, az a kínos viszony
mikor nem ül a reggelre más
csak a furcsa elegy: vágy és iszony
nappal meg topog a tekintet
vagy messzi távolba keres
a közhelyek közt ügyesen jár, hiszi
szerelmet nem szeretőt keres…
Aztán mindig van egy pillanat
mikor felizzik a vágy
egy darabig még elhiszi:
„ ő nem, nem az a fajta, ki kis kalandra várt"


Aztán megáll a metró,
valaki jegyet kér
s jön a felismerő kiábrándulás.
Igen ez nem az volt,
ez még nem az volt
ami majd csak úgy észrevétlen suhan át

Majdnem szerető lettem
egy pillanatra elhittem szerelem
pedig csak khm..."arról" szólt a dolog
nem pedig hogy velem, sokáig velem!
Majdnem szerető lettem
tudod, az a kínos viszony
mindegy, nagyon rég volt…
és én gyáva vagy szerelmes?
tudod mit?
most erre a régire azért
egy unicumot megiszom…

**************************************************

Amikor nem történt semmi, csak a semmi

Nem történt megint semmi
tudtam én, mégis órákat vártam
Nem történt megint semmi
a hátsó sorba félve beálltam
takarásban a fény nem rám esik
rendezett ez az élet
toporgok mégis hülyén
hátha egy mondatod erre téved



Nem történt megint semmi
szórakozik újra a képzelet
nem történt megint semmi
hatolni jön csak régi képeket
mikor kutattam még az utcán is
reméltem valaki keres
elébe indultam én
átölelte vállam, úgy vezetett


Nem történt akkor sem semmi
hallgattam a másnak írott zenét
nem történt akkor sem semmi
sírtam és kapartam el a reményt
nem történt akkor se semmi de semmi
rugdostam a köveket
gondoltam majd egy másik
rohan elém, csak értem és elvezet


Nem történt megint semmi
ok sincs, mi hívna szomorú zenét
nem történt megint semmi
csak átírom azt a régi mesét
mintha nekem szólt volna
mintha most nekem szólna
feltételes a mód, kitalált a ritmusa

*************************
nem történt megint semmi
már csak a hátad látom
nem fordulsz vissza
szia
én is veszem a kabátom
mormogok befelé sírva
nem nagy eset
nem történt megint semmi
azt se mondhatom
hogy bármi is
valami
most az egszer
megesett.

**********************************************

Ami nem

éppcsak született máris elveszett
bárányfelhő ágya fent viruló nász
el sem kezdett mád csalogat a múltba
csikket találsz odalent nem cigarettát
álarcos szavak illúziót varrnak
lelked szögletébe sunyin tapadnak
fátyol tekintet néz mögéd sohase rád
páncélos mozdulat reméld simogat
a Marionett érzés százasért már jár
fújod a szereped szinpadi lépésed:
„ induló ölelés félúton megáll”

az ölelés félúton megáll

a mozdulat kivár

az érzés csak áll,

tőled már messze áll
benned egyhelyben jár
bottal sem indul már

de a te nemed
születik most igennek
és bennem-tőlem-velem
kézenfogva jár!

***********************************************

 

Na akkor most merre?


Na akkor most merre?
Előre vagy hátra?
Topogok itt tétlen, bújok egy kabátba
állok a korlátnál, messze lent a tenger
fölöttem az óriás, hatalmas nagy ember
Zeusz birodalma hív magához egyre
nézek mégis bután, múltamon merengve
szememben a sós víz, könnynek is hívhatod
tengernyi örömnek, aminek akarod!

Kabóca ciripel, megtöri a csendet
dönteni kell múltról, lépkedni jelennel
van egy határ tudom, láttam öreg szemben
megéltem vaságyon, kifeszülő testben
éjféli harangszó kondul majd fejemben
töpörödött énem, mit kincsként cipeltem
Felfelé indulok
Zeusz elé lépek
Egyedül vagyok rég,
mosolygok, de félek,
tengernyi a vétek
Rámszakad a titok,
vajon mennyit érek.


 

**************************************************

Falig cipellek

Pereg az idő,
robog az óra,
jeges az ablak
támad a tél.

Maradt egy emlék,
fakó a fénykép
nem látom arcod
hegyen jársz rég.

Múltidő éget
itt maradt fényed
mosolyod éles
hasító kép.

Ölelni vélem
magamhoz mérem
hiányod félem
vacogok még.

Egyedül viszlek,
falig cipellek
támolygok veled
magamban én.


Múlton nevetve,
pillanat temetve
egyenes fejjel
hazudom rég:
kijutott még
kijutott még!


***********************************************

Úton

Amikor a légy zümmögését se…

Amikor a vágy lüktetését se már….

Amikor az ajtó becsukva….

A fa mögött sejtem

valaki vár.


Amikor a lányom már nőként…

Amikor a múltam merev kőként…

Amikor az ablak bezárva...

A domb mögött sejtem

valaki jár.


Amikor a tükörbe csak lopva…

Amikor a ruhám csak fölkapva…

Amikor a falak rám tapadva …

Az ég mögött sejtem

odaértél már.

**************************************************

Csalódás

/Taminak/

Zárójelbe rakott érzések
Idézőjeles vágyak
Kapcsosjelű kötődések
Kettőspontoznak a mának


Visszafelé jár a falióra
Régi naptárbejegyzés újra lejár
Valami mosoly féle táncol az arcodon
Míg mögötte a sunyi is jelenésre vár

Görnyedten áll, hazug rutinnal szemedben a szó
Kezed kinyúl felém- tán elhiszem: nincs rejtenivaló
Tested felémfordulva, de nem hoz el hozzám sose már
Ketyeg az óra, üres a naptár, minden visszafelé jár.



2005.02.02

***************************************************

Aszinkronicitás

benned
kezedben
szívedben
neked kérelem
neked még választás

Ami benned dobban --- az bennem összeroppan

Ami a kezedben reccsen --- az enyémben szétfreccsen

Ami a szívedben ujjongás --- az én arcomon busongás

Ami neked kérelem --- az bennem a félelem

Ami neked még választás --- az nekem már a pusztulás

***********************************************

 

Lehet, rossz helyre álltál…


Lehet, rossz helyre álltál…
nem ide mellém kellett volna, hanem amoda,
vagy inkább oda, abba a sarokba, mit magadra zársz,
esetleg ő mellé, tudod ő egy különös eset lehet, mert
fájdalom nélkül tűri, hogy csak a magad épitett
pagoda lehet, hova teázni, szeretni mentek,
nélküled nincs hangja, se csendje, csak ha te intesz
mindig belőled mozdul, rabszolgád vagy kereszted
a zenekari árokban ámulva nézi, s követi ütemed
és ha mondatod befejezetlen, szemed máshol jár
akkor is csak áll… vár…, sose mondja, hiányzol, hogy de kár…

na, mindegy, jöhetnél már

***************************

Pontosan értelek

Pontosan értelek
mint ahogyan a sárgarigó énekét
sem keverem össze a galamb-búgással, hidd el
pontosan értelek
és holnap már a saját vonatomra szállok fel
nem ostobán ácsingózom a felédtartó peronján,mert....
pontosan értelek
bennem mozarti zenét komponált a közelséged
míg épp akkor rólam-ellenem sorban születtek fejedben a tételes ész-érvek...
pontosan értelek
"más csapatban játszunk" kimondatott az ítélet

(tény, hogy nekem is van csapatom, és pályám 
bár a lelátóról is saját magam keresem
és tény az is, hogy ez most már teljesen mindegy arról az oldalról, ahol te sziklaszilárdan..., kétlábbal..., egyenes derékkal....)

pontosan értelek

*******************

Néhány nem túl fontos mondat ....

Néhány nem túl fontos mondat 

néhány felesleges szó 

falvédői igazságok 

csak…arcpírral mondható 

pár nem túl fontos gondolat

mikor a lényeg bent ragad 

megbicsaklik a mozdulat 

a simogatás is elmarad 

 

De a vágy nem titkolható 

 

Néhány nem túl fontos mondat

csak dúdolhatom neked 

hogy megbotlott az idő

és nevetnek az istenek  

és egy percre elhiszem

neked születtem csupán 

de nagyot dobban a szív

félsz? talán ez lökött tovább 

 

De a vágy nem titkolható.

 

Rég ácsingóztam válaszért

mért nem szeretsz jobban még 

de nem jött válasz csak kérdés

„mért pont én, mondd miért?” 

És elmaradt a nagyszerű

Az a nagy találkozás 

mindegy

néhány "nem túl fontos" mondat

nekem és neked akkor is kijárt....

 

Hogy bennem zörgött,

kalapált,

ordibált

valami sose ismert

élni-halni vágy 

 

 *************************

 Majd a végén

leülünk arra a padra
hogy elmondhasd kicsikém
volt nő, zene és dal is
és egy presszó a "Te + Én"
hogy szólhass ne csak rádióból
tudjam majd rólad a híreket
vagy egy web-oldal magasztalóiból
hogy veled mi lehet
most nem kellek hisz harsonák
ontják neked a dallamot
mit rólad ír minden szépség
aki csak egyszer láthatott

Jól van, most nem én

sarokba állok csendesen
kivárom, hogy megöregedj
és ahogy szkott...  elémvezet

majd a végén

leülünk arra a padra
mikor már csak én hallgatlak
nem lesz rajongó ámulat
öreg bácsika leszel tudod...
látod? én megvártalak

********************************** 

 "Hiányokat foltozok
zsebet varrok rá
benne téged rejtelek

Hiánytól lettem gazdag
"kincseim" vetem
járásom mint koldusé

háromszázhatvanöt nap
egy éve várlak
a semmire ébredek"

********

****************************** 

Ez egy igazi ősz
mikor sepergetős
szél sodor levelet
az enyém is ott lehet
a rég megírt üzenet...
itt maradt fájós ősz
újra csak sepergetős....

Igazi ősz ez itt
és belém bújt megint
sárgálló levelek
nagyon várt üzenet

meg sem írt sorok

 Moszkva téri metró előtt
vártalak egy délelőtt
fújt a szél...de mocskos idő
zsebemben az üzenet
hogy szeretni engem nem lehet
itt maradt fájós ősz
azóta minden sepergetős

 ***************************************
 Egyedül

Dél óta töprengek csak némán,
míg kihűlt levesem kavarom.
kocog a kanál... egyre csak
és az elmúlásra gondolok

Magam vagyok már és képzelem
suttogok majd ha jössz, rám jobban figyelj
vagy írok egy utolsó dalt - kottát is talán,
mit hipp-hopp elviszel!
ne fájjon, ha téged karcol
mi sebzett engem nem oly rég, tudod
amikor elhittem ezredszer
ha ott vagyok csak én vagyok, csak én vagyok,

Ha messze leszek, jól értsd a szavakat
mi sikít majd hozzád
hogy csak te létezel, senki más csak te,
kicsi bogár
és az egyetlenemnek ezer változatát
súgja búgja majd kedvesed
és te elhiszed nem szól ez másnak
csak neked, csak is neked
Múzsának hívnak majd
Barátnak szólit sok idegen
élsz vigan ebben a dzsungelben
míg egyszer csak már nem jön a leveled
és látod élnek, kapcsolódnak a szálak nélküled
udvarolnád vissza a szót, de nem lehet,
nincs helyed.
Egyedül leszel, jól vigyázz,
nemsokára elmegyek
ha esik, csepereg, vagy szélvihar,
akkor sem leszek itt veled.

Kavarom a levesem, látod ez egy ilyen nap
nem is jössz el hozzám, nem vagy már te se más
csak egy képzelet, egy gondolat.

**************************

Végül

Tükröt tart elém az ősz

mutatja
semmim ami megmaradt 

nincsenek
közök, utcák, csak zsák-ok
a hiány 

már dúsgazdaggá dagadt


Ki kellene vackolnom már magam belőled. Szörnyűen sokáig tart, már három éve a mindhiába szeretlek. Szerethetlek persze úgy is, hogy nincs viszont...., csak ezzel a reggeli gyomortájéki szúrós érzéssel tudnék megbarátkozni, elviselni, ha már múlni nem tud. Merthogy valamit kell kezdenem vele az biztos, hiszen arcodhoz kötődik, a régi tekintetedhez, meg egy sóhajodhoz. És hát én minden reggel hallom a sóhajt, látom a tekintetet, kutakodom az arcod. Hisz közel vagy, ágyam szélén ülsz. Persze csak igy gondolom.

********

Aszinkronicitás

benned

kezedben
szívedben
neked kérelem
neked még választás


Ami benned dobban --- az bennem összeroppan

Ami a kezedben reccsen --- az enyémben szétfreccsen

Ami a szívedben ujjongás --- az én arcomon busongás

Ami neked kérelem --- az bennem a félelem

Ami neked még választás --- az nekem már a pusztulás

 

 

Ma meghalt egy költő…

Nem ismertem őt személyesen. Egy gyönyörűséges verse hozott, aztán kötött össze vele. Hónapokkal ezelőtt. Azt írta magáról egy bemutatkozásban: kovácsmester. A választott neve Vígkovács lett. Egy fot

 Nem voltál rokonom
nem voltál "babám"
zokogva topogok
 

makogok ostobán

 
KÉPEIM-FESTMÉNYEIM
 
.
 
Videoim
 
Magamról...
 
Versek-írások és bennük ők...
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Praktikus oldalak
 
Segítségnyújtó oldalak
 
Popper tanárúrtól
 
A nap képe....
 
video kereső:

Keress videót
Google Videótárán

 
Ők segítenek szépíteni az oldalad:)
 
zene
 
lapoz
Az utlsó indián-tánc
 


Minden héten anime/managa hírek , minden nap Anime ajánlók , Mondocon hírek. Itt nem fogsz unatkozni!! :)    *****    KÜLÖNLEGES CSILLAGJÖVÕ AKCIÓ JÚNIUSBAN.TE DÖNTHETED EL MENNYIBE KERÜLJÖN A SZÜLETÉSI HOROSZKÓP! VÁRLAK!RENDELD MEG MOST!    *****    Minimálbér és a garantált bérminimum összege 2019-ben    *****    Lépj be a lovak világába! Nevelj, versenyezz, szórakozz! Virtuális lónevelde, szerepjáték, olvasó sarok!    *****    Részletes születési horoszkóp, ajándék 3 év elõrejelzés, ingyenes konzultáció,tájékoztatás az oldalon! Rendeld meg most!    *****    A Világon egyetlen messengeren nézhetõ filmes oldal! NÉZZ FILMET FACEBOOK MESSENGEREN! Csatlakozz hozzánk!    *****    Outsider - Gay - Creative - Rebel - Tolerant - Furry - Brony - Hipster - Gamer - Otherkin - Geek - Autistic    *****    Ayang - Avagy milyen is a világ az én szememmel    *****    KÉRDÕASZTROLÓGIA OKTATÁS AZT ALAPOKTÓL, SAJÁT TANULÁSI TEMPÓD SZERINT - CSAK ITT!    *****    Konyhatündér blog! Egészséges, gyorsan elkészíthetõ ételek. Recept blog    *****    Konyhatündér    *****    Nokedli lapja **** Családi magazin **** Minden ami érdekelhet 18-89 éves korodig ****    *****    Nokedli-lapja *** °_|_° *** Családi magazin *** --*** Mindenrõl olvashat itt ami érdekes lehet 18-98 évesig!! ******___******    *****    Asztrológiai tanácsadás, részletes elemzésekkel,a legkedvezõbb áron és ingyenes konzultáció,a csillagjövõ oldalon. Katt!    *****    ~~~~ SOS ~ KÉRLEK, KÖVESD BE EZT A PROFILT, DIPLOMAMUNKÁMHOZ SZÜKSÉGES! DOBJ OTT EGY ÜZIT, ÉS VISSZAKÖVETLEK! ~ SOS ~~~~    *****    Rendelj részletes születési horoszkópot,3 éves ajándék elõrejelzéssel. Várlak szeretettel az oldalamon, kattints ide!!!!    *****    3D VIRTUÁLIS VILÁG!REGISZTRÁLJ TÖLSD LE A JÁTÉKOT ÉS ISMERKEDJ VILÁG SZERTE ÚJ EMBEREKKE!CLICKELJ A REGISZTÁLÁSHOZ!!!    *****    Vonatozzunk együtt a gyereknapon! Robogjatok Budapesten vagy Balatonfenyvesen, vagy készítsetek kisvonatot a Mesetárban!    *****    Filmes hírek és kritikák lelõhelye. ÚJ oldal, ami filmekkel és színészekkel foglalkozik. Nézz be most és máskor is!    *****    Az egyetlen magyar forrás a BOSSZÚÁLLÓK univerzumáról | Az egyetlen magyar forrás a BOSSZÚÁLLÓK univerzumáról